A magyar gyökerek ugye... :)
Meséltem már arról a blogon, hogy milyen cuki immáron feleség-közösség tagja vagyok, innen ismerem Andit is. És bár igen, Máltán élnek - ez nem akadályoz meg minket a napi kommunikációban. :)
Mivel kis csoportunk 2012-től szorosan együttműködik, így Andiék készülődését is az elejétől figyelemmel kísérhettem lévén, hogy idei 2013-as esküvőjük volt.
Én nagyon szeretem, remélem nektek is tetszeni fog, kedves olvasók! ;)
Férfiak figyelmébe ajánlom a lánykérést, ezt oktatni kellene! ;)
- Szuper vagy Bazsi, innen üzenem. :)
Andi levele:
"Balázzsal 2003-ban ismerkedtünk meg, amikor még gyerekek voltunk szinte. Én még középiskolába jártam, ő pedig épp a technikusit csinálta, mikor bátyámnak volt egy welcome party-ja, ahova Balázs is meg lett hívva. Már
ott nagyon szimpatikusak voltunk egymásnak, de utána 2.5 hónapig nem történt semmi egy pár sms-t leszámítva. Majd szeptember 23-an egy házi
buli ürügyével őt is meghívtam és a többi onnan mar történelem.
Az
első nagy próbatételünk egyből 10 hónap után bekövetkezett, amikor én
elmentem Amerikába 10 hónapra egy cserediák program keretében angolt
tanulni.
De amikor 2005. júliusában hazaértem ott vart a reptéren és onnantól kezdve elválaszthatatlanok vagyunk.
A lánykérésre 2011. július 26-án került sor. Nagyon régi álmom volt, hogy
elmenjünk hőlégballonozni egyszer. Ez egy meglepetés volt számomra.
Augusztus 9-en költöztünk ki Máltára, de külön. Először én, majd ő. Ezért
szerette volna, ha úgy megyek el, jó érzéssel. Mikor elmondta,
hogy hőlégballonozni megyünk (1 nappal előtte) nagyon nagyon megörültem.
Aztán felszálltunk és csodálatos volt. Mint megtudtam ez előre meg volt
beszélve a pilótánkkal, aki lelkesen vállalta a közvetítő+fotós
szerepet. Megbeszélték, hogy a kulcsszó az lesz, mikor felérünk a
maximális magasságra. Nem volt nehéz dolguk ezt megoldani, mert én
annyira kíváncsi voltam, hogy mi és hogyan történik, hogy megállás
nélkül kérdezgettem így egyszerűen közölte, hogy most vagyunk a
maximális magasságon, sőt már kicsit tovább is mentünk. Balázs pedig
megkérte, hogy csináljon egy fotót rólunk. Közös fotó kész és utána a
következő pillanatban pedig már a pici kis kosárban térdelt előttem a
gyűrűvel a kezében. Csodálatos volt. Álmodni sem tudtam volna szebbet!
Arról nem beszélve, hogy ezt az ég is így akarta, hiszen ezen a keddi
napon kívül előtte is és utána is végig esett. De kedden csodálatos idő
volt. <3
Tervezés és előkészületek:
Az esküvő időpontját már akkor tudtuk, hogy egy évvel el kell tolnunk,
mert költöztünk ki Máltára. Az egész otthoni életünket ott hagytuk és
nem igazán éreztük úgy, hogy egy új élet kialakítása mellett a
külföldről történő esküvő szervezést be tudnánk vállalni. Így miután
kezdtek kialakulni a dolgok, akkor eldöntöttük a dátumot, hogy
2013.07.13.
Igen
korán el kellett kezdeni szervezni, mert külföldről minden tovább tart,
hiszen a személyes találkozók helyett e-mailek és skype-olások sorozata
kezdődött. 2012 áprilisában utaztam haza először és akkor már
lebeszéltük az összes szolgáltatóval a találkozót. Mondván, hogy azért
mégis kellene személyesen is találkozni és akkor fizettük az előlegeket
is. Így már több, mint egy évvel előtte a szolgáltatók le voltak
fixálva. Utána egy kis szünet kezdődött, mert a fontos dolgok már fixek
voltak.
A
következő nagy ugrás karácsonykor volt, mert akkor jöttünk újból haza és a meghívókat szerettük volna személyesen odaadni.
Meghívóinkat saját magunk készítettük.
Színünk
a citromsárga+fehér+barna volt, amit az ismerősök nagyon kételkedve
fogadtak. Nagyjából senki nem tudta elképzelni, hogy hogyan is fog ez
kinézni, meg hat a sárga nem egy tipikus esküvői szín. De gondolták ez a
mi dolgunk, majd megoldjuk. Így is lett.
Problémát
igazából csak a gyűrűk okoztak. A gyűrűt kinéztük otthon és a méreteket
is levettük, de még körbe akartunk nézni. Mire eldöntöttük, hogy mégis
az legyen nem találtuk meg a kis papírt a méretekkel. De sebaj, mert
Bazsinak lemérettük itt, az enyémben meg biztosak voltunk, hiszen az
eljegyzési gyűrűre Bazsi emlékezett. Anyukája el is intézte nekünk a
rendelést. Aztán Bazsi volt otthon májusban és elhozta a gyűrűket. Akkor
szembesültünk vele, hogy az enyém kicsi. De annyira, hogy csak úgy
tudtam felhúzni, hogy jól bekrémeztük. Tudtuk, hogy valamit ki kell majd
találni, mert ez így necces lesz. Az esküvő előtti hétvégén Pesten
próbáltunk intézkedni, mert mint kiderült Zalaegerszegen addigra már bezárt
az Orex bolt. Sajnos a Corvin plázában lévő boltban meg egy picit sem
hívható kedvesnek vagy segítőkésznek a hölgy, de sikerült nagy nehezen
kiszedni belőle, hogy hová is menjünk ahol lehetséges az adott gyűrűből a
nagyobb méret. Így gyorsan átszáguldottunk az Oktogonra, ahol egy
bűbájos idősebb hölgy fogadott minket és szerencsére megmentett minket és ki tudtuk cserélni. Nem kis kaland volt így egy héttel az esküvő
előtt.
Ruhát én először áprilisban próbáltam Budapesten 3 szalonban, de végül az Igazit a zalaegerszegi szalonban találtam meg. Le is foglalóztam és a
hölgy annyira kedves volt, mert mondta, hogy legközelebb ha hazajövünk és esetleg más megtetszik, nyugodtan kicserélhetjük arra. De mikor
decemberben újra felpróbáltam kétségem sem volt afelől, hogy ez lesz az én ruhám.
Bazsinak
is otthon néztünk öltönyt, de mivel ő nem láthatja az enyémet, így én
sem láthattam az övét. Az egyetlen dolog, amit láttam a mellénye volt,
mert azt végül csak az esküvői héten szerdán érkezett meg és együtt
mentünk el érte.
Koszorúslányoknak
citromsárga ruhájuk volt, barna boleróval. Gyönyörűek voltak egytől
egyig, a ruhákat unokatesóm varrta mindenkinek. Szandálnak pedig
annyiban egyeztünk meg, hogy mindenkinek ezüst lesz.
Témának
a hőlégballont és az utazást szerettük volna megvalósítani. Többé
kevésbé sikerült, de végül sok ötlet nem került megvalósításra. A
távolság és az időhiány miatt, de amiket megcsináltunk azok nagyon
tetszettek mindenkinek. Az ültetőkártyák minimuffinba tűzött
hőlégballonok voltak, az asztaloknak városneveik voltak. Olyan városok,
ahová együtt utaztunk. Az ültető tábla egy térkép volt az adott
városokkal es oda volt fellistázva az adott városban ülők neve.
Készítettünk
gyerek színezőkönyvet, ami nagy sikert aratott. Bekészítettünk annyi
lufit, ahány gyerek volt, így mindenkinek jutott, cipelték is nagy
büszkén egész este.
Fotósarkot
is berendeztünk, aminek a sikere nagyobb volt a vártnál, mert korosztálytól függetlenül egész este mindig volt ott valaki a vicces kiegészítőkkel díszítve. Köszönetajándéknak pedig egy fényképet adtunk
mindenkinek, amit Máltán készítettünk és a "Köszönjük" felirat állt rajta.
A Nagy Nap:
Koszorúslányaim már pénteken leutaztak hozzánk és nálunk készülődtünk, a
fiúk pedig Bazsiéknál. Fodrász és sminkes is érkezett reggel 7.30-ra,
hiszen sokan voltunk. Nagyon jó hangulatban telt az egész reggel
egyáltalán nem izgultam. Sokan meg is jegyezték, de ez inkább csak jól
esett. Aztán fél 1kor mikor már a fotós is megérkezett elkezdtünk öltözni. A nap egyetlen izgulása nekem akkor történt, ugyanis nem akart
rám jönni a ruhám. Amit azért furcsállottam, mert csütörtökön próbáltam. Mondom két nap alatt nem hízhattam ennyit...
De kiderült, hogy jobban ki volt
bontva korábban, mert egy nagyobb lányon volt a ruha és bevarrtak. Így
nem csoda, hogy kicsit nehezebben jött, de egy negyed órás szenvedés után sikerült. Bár a sminkemet majdnem teljesen újra kellett rakni.
Ekkor pedig mar idő volt és kezdődött a lánykikérés.
Utána egy kis fotózás a kertben majd lufikat engedtünk, amire ígéreteket írtak a vendégek. Sajnos csak egyet kaptunk vissza, de az alapján
hivatalosak vagyunk palacsintázásra Norvégiába. Nem rossz. :)
Utána
pedig irány a templom. Itt azért picit izgultam, de csodálatos volt
minden. Bazsi nővére is olvasott fel az nagyon megható volt.
Mivel a polgári és a templomi között volt idő, így itt történt meg a
csokor dobás, amit egyik legjobb barátnőm kapott el (megjegyzem rá egy
hónapra el lett jegyezve ;) ) és csoportfotókat is itt készítettünk.
Majd meglógtunk fotózni picit a helyszínre és irány a polgári
szertartás.
Miután
a hivatalos részeken túl voltunk indult a nászmenet a helyszínre, ami a
szomszédos szálloda épülete volt. Mi elmentünk a szobába, hagytuk, hogy
a násznép elfoglalja a helyét, mindenki megpihenjen és utána egyből
kezdtük a meglepetés nyitótáncot. Vicces tánc volt és sikeres,
szerencsére.
Az
este nagyon gyorsan eltelt és nagyon jól éreztük magunkat. Próbáltunk
minden pillanatot kiélvezni. Egy kisebb baki egyedül a
gyertyafénykeringőnél történt, mert nem találta senki sehol a
gyertyákat. De szerencsére kaptunk az étteremből így igaz kevesebb volt,
mint a tervezett, de legalább sikerült pótolni őket. (Persze egy hétre
rá jött a telefon, hogy megtalálták a bárpult alatt, mert pénteken oda
raktuk a díszítéskor :D )
Reggel 6-ig tartott a mulatozás és bár hulla fáradtan, de annál boldogabban zuhantunk az ágyba.
Nagyon szépen köszönjük a sok segítséget a családnak, valamint az összes
szolgáltatónak, akiket már bátran hívunk a barátinknak, hogy ilyen
rugalmasak voltak végig.
Részletesen:
- Helyszín: Arany Barany Hotel, Zalaegerszeg (http://aranybarany.hu)
- Fotós: MolnárStudió (Bea es Csaba) (http://molnarstudio.hu/)
- Video: NoSoft (http://nosoft.hu/)
- Ceremóniamester: Árva Krisztián
- Zenekar: Roller zenekar Vörös Istvánnal
- Ruha és ékszer: Mary's szalon, Zalaegerszeg
- Vőlegény öltöny: Braga Divat, Zalaegerszeg
- Gyűrűk: Orex
- Dekoráció: fényfüggöny, székszoknya és masnik valamint a szalvéta: Mosolyszerviz
- Ültető táblák, asztal nevek, gyerek színezőkönyv és a hőlégballon ujjlenyomatos vendégkönyv egy nagyon kedves ismerősnek köszönhetően: Monok Lászlóné, minden más DIY
- Virág: Kata - Virágok világa
 |
| A képekre kattintva megjelennek nagyobb formátumban! ;) |
Ez volt a mi Nagy Napunk röviden összefoglalva.
Üdv.:
Andi és Bazsi"
Nekem nincs is más dolgom ilyen csodásan részletes beszámoló után mint, hogy továbbra is sok boldogságot kívánjak nektek és azt, hogy minden álmotok valóra váljon egymás mellett!
Hosszú, boldog életet együtt! :)
Sok puszi és köszönöm! ;)
