Egy újabb csodás esküvői történettel és még csodálatosabb képekkel örvendeztetlek meg ma titeket Annamari jóvoltából.
A kreatív fotóikba rögtön beleszerettem Erika oldalán (Bridal Mirage), de csak hónapokkal később jött ez az esküvős sorozatom, itt a blogon és amikor ehhez kerestem "alanyokat", akkor eszembe is jutott egy kép róluk és rögtön megkerestem. Szerencsére megtaláltam, nagyon kutatnom sem kellett ki/kik lehetnek a képen, mert jelölve voltak - a facebook csodája! :)
Tehát írtam is gyorsan Annamarinak, aki nagyon lelkesen válaszolt is, hogy örömmel veszik a megkeresést és igyekszik megírni nekem a történetüket.
Több szempontból is a kedvencem ez az esküvő, ugyanis mi is gondolkodtunk a pávatollon mint dekorációs elem és bár nem ezt választottuk, de nagyon szeretem. :)
Valamint a fotókon nagyon jól látható lesz, miért is szoktam hangsúlyozni mennyire fontos a profi esküvői fotós - mert gyönyörű szép képek születnek. :)
Fogadjátok szeretettel az elkészült művet. :)
Annamari levele:
"Először is szeretném megköszönni, hogy felkerestél és megkértél arra,
emlékezzek. Bevallom nincs nehéz dolgom, szeretek az esküvőnk napjára
gondolni. Főként nehéz napokon jó felidézni a Szerelmet, a Boldogságot, az
Izgalmakat, és ami a legfontosabb az Eskünket. Mert a Szentségben melyet
akkor kiszolgáltattunk egymásnak ERŐ VAN.
emlékezzek. Bevallom nincs nehéz dolgom, szeretek az esküvőnk napjára
gondolni. Főként nehéz napokon jó felidézni a Szerelmet, a Boldogságot, az
Izgalmakat, és ami a legfontosabb az Eskünket. Mert a Szentségben melyet
akkor kiszolgáltattunk egymásnak ERŐ VAN.
Olyan erő, mely képessé tesz minket arra, hogy egy testé legyünk.
Egy őszi novemberi napon 2010-ben az Alpokban barangoltunk. Kicsi tópartján
Egy őszi novemberi napon 2010-ben az Alpokban barangoltunk. Kicsi tópartján
üldögéltünk ahová nyaranta is gyakran ellátogattunk. Párom, mint aki
zavarban van: leült, felállt, mozdulatai idegesek voltak, hebegett- habogott.
Azt hittem fázik, de egy váratlan pillanatban letérdelt elém és elhangzott a
KÉRDÉS… Smink nélkül, túrabakancsban?! (hát nem így képzeltem) de
ettől csak még boldogabb voltam. Hisz sikerült meglepnie. A válasz egy nagy
IGEN volt. Mi ekkor már egy ideje együtt éltünk határozott véleményünk
volt és van ma is sok mindenről. Egyértelmű volt, hogy a legapróbb részletig
mindent mi szervezzünk. A legelején körvonalaztuk a legfontosabbakat: MIT,
HOL, MIKOR, HÁNY EMBERREL. Szerettük volna, hogy Max (Labrador
kutyusunk) mindenhol jelen legyen, ahol csak tud. Így is történt. Nem akartuk
a hivatalos más szóval kötelező teendőket egy napra időzíteni a számunkra oly
fontos egyházi esketéssel. Emiatt lett egy tavaszi és egy őszi esküvőnk. Férjhez
mehettem kétszer is ahhoz az egy emberhez, akihez ma is férjhez mennék akár
minden nap.
2011 májusában volt Szegeden a polgári szertartásunk. (Szeged, mert ez a város
adott otthont első közös éveinknek.) A ceremónián csak a szűk család és néhány
közeli barát volt jelen. A bevonulásunk után elhangzott Radnóti Miklós Levél a
hitveshez című verse, sokaknak talán szomorú, engem mélyen megérintő vers.
Ennek a versnek egy gondolata lett idézetté a későbbi meghívónkban.
(„… tudom, hogy az vagy Hitvesem s barátom…”)
Ruhámat az ’50-es évek ihlette, csokrom tarka körcsokor volt. Kérésemre
a virágok közé és a vőlegény kitűzőbe rozmaring is került. A véletlen úgy
hozta éppen azon a napon nyílt meg a szegedi borfesztivál és hídivásár.
Így a szertartás után az ifjú pár finom borokkal koccinthatott, nem éppen
feltűnésmentesen. A napot egy meghitt vendéglőben zártuk finom vacsorával.
A nyár további részében nagyüzemben végeztük teendőinket. A meghívókat és
asztalszámokat saját kezűleg rajzoltam, mindegyik darabot külön-külön.
Egyedül a szöveg nyomtatását bíztam nyomdára, miután megszerkesztettem.
Hasonlóan történt ez a névkártyákkal és vendégváró ajándékokkal. A
vendégköszöntő tábla elkészítését is magamra vállaltam. Ez mind magától
értetődő volt, hisz képzőművészeti közép és főiskolát végeztem. A dekoráció
színének az orgona lilát választottam, apukám emlékére. Az orgona volt az
egyik kedvenc virága. A lila mellett szorosan ott volt a kék és a zöld szín is.
Mivel esküvő témájának a pávatollat szerettük volna. Mert a pávatoll az örök
hűség és a tartós kapcsolat szimbóluma. Szerencsét hoz a szerelemben. A
vendégek kitűzője egy-egy száll pávatoll volt. A kerek asztalokon a futó helyett,
lila csillámport, kék és zöld flittereket szórtak szét. (gyengém minden, ami
csillog) A menyasszonyi torta is illett a dekorációhoz, élő virágokkal volt
díszítve. A menyasszonyi csokorról is konkrét elképzelésem volt. Csakis
kizárólag rezgőt (fátyolvirágot) és pávatollat akartam. De Gabriella, a
dekorosunk kitartó könyörgésére belekerült egy szál hófehér orchidea.
Kérésemre az Orchideához rögzítette a rózsafüzéremet így az végig velünk volt
a nagy napon. A menyasszonyi ruhám viszonylag gyorsan rám talált (Demetrios
ruha volt a Royal Szalonból). De ez nem akadályozott meg abban, hogy minden
szalonba benézzek, és minden ruhát felpróbáljak, ami egy kicsit is tetszett. A
ruha megvolt, no de a kiegészítők… Nem éppen egyszerű, ha valaki konkrétan
tudja, mit akar és a szalonok rá akarják venni valami egészen másra. Nem kell
kompromisszumot kötni, picivel több időbe kerül, de létezik a tökéletes
megoldás. Így találtam rá Bridal Mirage oldalra és a nagyon kedves és gyors
Erikára, aki megalkotta nekem a tökéletes 4 méter hosszú fátylamat. A
bolerómat is varrattam, a varrónőm keze munkáját dicséri még a polgári és
újasszony (menyecske) ruhám is. Mi ketten vajdaságiak vagyunk, ezért a
menyegzőt és a lakodalmat ott tartottuk. Abban a templomban mentem férjhez,
melyben megkereszteltek. Mindenféle értelemben hagyományos lakodalmat
szerettünk volna vőféllyel, sok csárdással, mulatós zenével. Egyedül a
lánykikérést húztuk ki a programból. Mert minden vágyam az volt, hogy Attila
csakis az oltár előtt lásson meg hófehér ruhában. Tehát elmaradt a kikérés és
szokásos délelőtti fényképezkedés. A Nagy Napunk békésen indult reggeli,
kávé. Délelőtt volt időm kimenni a temetőbe, kivittem apukámra a kitűzőjét.
Kicsit a befelé fordulásról szólt ez az idő, nem a cirkuszról. Míg a vőlegény a
családdal a vendégeket várta az étteremben, addig én odahaza nyugodtan
készülődtem. A fodrász egyszerű csikófarokba kötötte a hajam, én pedig
kisminkeltem magam. Nem szerettem volna, ha Attila nem azt a nőt látja
viszont, akinek anno megkérte a kezét. Ez idő alatt fotósunk Mészáros Zoltán
végig velem volt. A nővérem kérte ki a menyasszonyi csokrom a vőlegénytől és
zavarban van: leült, felállt, mozdulatai idegesek voltak, hebegett- habogott.
Azt hittem fázik, de egy váratlan pillanatban letérdelt elém és elhangzott a
KÉRDÉS… Smink nélkül, túrabakancsban?! (hát nem így képzeltem) de
ettől csak még boldogabb voltam. Hisz sikerült meglepnie. A válasz egy nagy
IGEN volt. Mi ekkor már egy ideje együtt éltünk határozott véleményünk
volt és van ma is sok mindenről. Egyértelmű volt, hogy a legapróbb részletig
mindent mi szervezzünk. A legelején körvonalaztuk a legfontosabbakat: MIT,
HOL, MIKOR, HÁNY EMBERREL. Szerettük volna, hogy Max (Labrador
kutyusunk) mindenhol jelen legyen, ahol csak tud. Így is történt. Nem akartuk
a hivatalos más szóval kötelező teendőket egy napra időzíteni a számunkra oly
fontos egyházi esketéssel. Emiatt lett egy tavaszi és egy őszi esküvőnk. Férjhez
mehettem kétszer is ahhoz az egy emberhez, akihez ma is férjhez mennék akár
minden nap.
2011 májusában volt Szegeden a polgári szertartásunk. (Szeged, mert ez a város
adott otthont első közös éveinknek.) A ceremónián csak a szűk család és néhány
közeli barát volt jelen. A bevonulásunk után elhangzott Radnóti Miklós Levél a
hitveshez című verse, sokaknak talán szomorú, engem mélyen megérintő vers.
Ennek a versnek egy gondolata lett idézetté a későbbi meghívónkban.
(„… tudom, hogy az vagy Hitvesem s barátom…”)
Ruhámat az ’50-es évek ihlette, csokrom tarka körcsokor volt. Kérésemre
a virágok közé és a vőlegény kitűzőbe rozmaring is került. A véletlen úgy
hozta éppen azon a napon nyílt meg a szegedi borfesztivál és hídivásár.
Így a szertartás után az ifjú pár finom borokkal koccinthatott, nem éppen
feltűnésmentesen. A napot egy meghitt vendéglőben zártuk finom vacsorával.
A nyár további részében nagyüzemben végeztük teendőinket. A meghívókat és
asztalszámokat saját kezűleg rajzoltam, mindegyik darabot külön-külön.
Egyedül a szöveg nyomtatását bíztam nyomdára, miután megszerkesztettem.
Hasonlóan történt ez a névkártyákkal és vendégváró ajándékokkal. A
vendégköszöntő tábla elkészítését is magamra vállaltam. Ez mind magától
értetődő volt, hisz képzőművészeti közép és főiskolát végeztem. A dekoráció
színének az orgona lilát választottam, apukám emlékére. Az orgona volt az
egyik kedvenc virága. A lila mellett szorosan ott volt a kék és a zöld szín is.
Mivel esküvő témájának a pávatollat szerettük volna. Mert a pávatoll az örök
hűség és a tartós kapcsolat szimbóluma. Szerencsét hoz a szerelemben. A
vendégek kitűzője egy-egy száll pávatoll volt. A kerek asztalokon a futó helyett,
lila csillámport, kék és zöld flittereket szórtak szét. (gyengém minden, ami
csillog) A menyasszonyi torta is illett a dekorációhoz, élő virágokkal volt
díszítve. A menyasszonyi csokorról is konkrét elképzelésem volt. Csakis
kizárólag rezgőt (fátyolvirágot) és pávatollat akartam. De Gabriella, a
dekorosunk kitartó könyörgésére belekerült egy szál hófehér orchidea.
Kérésemre az Orchideához rögzítette a rózsafüzéremet így az végig velünk volt
a nagy napon. A menyasszonyi ruhám viszonylag gyorsan rám talált (Demetrios
ruha volt a Royal Szalonból). De ez nem akadályozott meg abban, hogy minden
szalonba benézzek, és minden ruhát felpróbáljak, ami egy kicsit is tetszett. A
ruha megvolt, no de a kiegészítők… Nem éppen egyszerű, ha valaki konkrétan
tudja, mit akar és a szalonok rá akarják venni valami egészen másra. Nem kell
kompromisszumot kötni, picivel több időbe kerül, de létezik a tökéletes
megoldás. Így találtam rá Bridal Mirage oldalra és a nagyon kedves és gyors
Erikára, aki megalkotta nekem a tökéletes 4 méter hosszú fátylamat. A
bolerómat is varrattam, a varrónőm keze munkáját dicséri még a polgári és
újasszony (menyecske) ruhám is. Mi ketten vajdaságiak vagyunk, ezért a
menyegzőt és a lakodalmat ott tartottuk. Abban a templomban mentem férjhez,
melyben megkereszteltek. Mindenféle értelemben hagyományos lakodalmat
szerettünk volna vőféllyel, sok csárdással, mulatós zenével. Egyedül a
lánykikérést húztuk ki a programból. Mert minden vágyam az volt, hogy Attila
csakis az oltár előtt lásson meg hófehér ruhában. Tehát elmaradt a kikérés és
szokásos délelőtti fényképezkedés. A Nagy Napunk békésen indult reggeli,
kávé. Délelőtt volt időm kimenni a temetőbe, kivittem apukámra a kitűzőjét.
Kicsit a befelé fordulásról szólt ez az idő, nem a cirkuszról. Míg a vőlegény a
családdal a vendégeket várta az étteremben, addig én odahaza nyugodtan
készülődtem. A fodrász egyszerű csikófarokba kötötte a hajam, én pedig
kisminkeltem magam. Nem szerettem volna, ha Attila nem azt a nőt látja
viszont, akinek anno megkérte a kezét. Ez idő alatt fotósunk Mészáros Zoltán
végig velem volt. A nővérem kérte ki a menyasszonyi csokrom a vőlegénytől és
szélsebesen szállította is nekem. Amikor eljött az idő párom és a 200 fős
násznép elindult a templomba. (az adai Park Hotelból Moholra az én
szülőfalumba, ez a táv mindössze 4,5 km) A templom minden padsora rezgővel
volt díszítve. Nekünk öltözött ünneplőbe. Egyszerűen csodaszép volt.
Kérésemre egy vonósnégyes is helyet kapott a szentmisén. Én válogathattam
össze mi mikor szólaljon meg, ezt nagyon élveztem.
Bach: Badinerie (amikor a vendégek elfoglalták helyüket)
násznép elindult a templomba. (az adai Park Hotelból Moholra az én
szülőfalumba, ez a táv mindössze 4,5 km) A templom minden padsora rezgővel
volt díszítve. Nekünk öltözött ünneplőbe. Egyszerűen csodaszép volt.
Kérésemre egy vonósnégyes is helyet kapott a szentmisén. Én válogathattam
össze mi mikor szólaljon meg, ezt nagyon élveztem.
Bach: Badinerie (amikor a vendégek elfoglalták helyüket)
Bach: Air (a vőlegény bevonulója alatt)
Pachelbel: Kanon (amikor én vonultam)
Mozart: Ave Verum (az áldozás utáni csendben)
Mendelssohn: Wedding March (a kivonulás alatt)
Miután mindenki elfoglalta helyét és elcsendesült, anyukám oldalán vonultam az
oltár elé. Kizárólag Attilára tudtam koncentrálni, de minden tekintetet, ami rám
szegeződött a bőrömön éreztem. Leírhatatlanul boldog voltam. A szentmisét a
helyi plébános és unokaöcsém celebrálta. A közeli ismeretségre való tekintettel
mondanom sem kell mennyire személyes hangvételű volt minden szó. Csak
később láttuk viszont a felvételeken velem együtt mennyi vendég könnyezte
meg. Ahogy a polgári szertartás után úgy ekkor is rizsdobálás volt a kapuban.
Készítettem pici kis rizsbatyukat a koszorús pároknak. Gyönyörű szeptemberi
délután volt, így az egybekelésünk után az étterembe nyitott fiákerrel tudtunk
menni. A lakodalom helyszínén a vendégeket és minket pezsgős köszöntés
várt. A rövid délutáni pihenőben készült néhány „beállított” fénykép rólunk a
Hotel előtti parkban. Majd tánc, mennyei finom vacsora (amikor főzni kell és
éhes vagyok, mindig visszasírom) és még több tánc. Végig mulattuk az egész
estét. Felfoghatatlan milyen hamar eljött a tortavágás ideje. Utána csokordobás
következett, (csodával határos módon nem szakítottam le a mennyezet
díszítését. Eltűnt a csokor a fényfüzérek között, aztán gond nélkül leesett)
majd egy kis játék. Röpke tánc után pedig a gyertyafénykeringő a Moon River
dallamaira. Később visszatérhettem, mint takaros menyecske pártában és piros
csizmában. Bevallom a rövid ruhámat is nagyon élveztem. Kínálgató kosaramat
magam díszítgettem, melyben ott pihent stílusosan a sok Mozart kugli, ugyanis
esküvőnk után három nappal mi hárman Salzburgba (Mozart szülővárosába)
költöztünk. A hihetetlen nagy hangulat nem is akart véget érni, táncoltunk,
mulattunk ameddig csak volt kivel… Végül fél nyolckor sikerült ágyba kerülni.
Másnap délután kicsit fáradtan elmentünk a fotósunkkal Buknicz Timivel az
aracsi pusztatemplomhoz. A templom a 13. század első harmadában épült.
Egyik legkorábbi építészeti emlék a Vajdaságban. Mért a pusztatemplom lett
a helyszín??? Mert úgy gondolom, ha valamiről odafent eldöntik, hogy állnia
kell… az állni fog! Kibír megannyi csapást, háborúkat és pusztítást. Idővel
méltóságteljes lesz és békét sugárzó. Ha a házasságunk ilyen alapokra került,
mint amilyenen a templom áll, akkor nem lehet, nem lesz baj. Az ott készült
képek erre emlékeztetnek és arra is, hogy honnan indultunk el.
Szívből kívánok minden esküvőre készülő menyasszonynak igazán boldog
Nagy Napot. Olyan jó és szerető férjet, amilyen nekem adatott. Egy szóval sem
állítom, hogy mindig könnyedén és mosolyogva csiszolódunk. De ilyenkor sokat
nézem a képeket és a mosoly az arcunkon emlékeztet, ki vagyunk… "
„… tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom…”
Miután mindenki elfoglalta helyét és elcsendesült, anyukám oldalán vonultam az
oltár elé. Kizárólag Attilára tudtam koncentrálni, de minden tekintetet, ami rám
szegeződött a bőrömön éreztem. Leírhatatlanul boldog voltam. A szentmisét a
helyi plébános és unokaöcsém celebrálta. A közeli ismeretségre való tekintettel
mondanom sem kell mennyire személyes hangvételű volt minden szó. Csak
később láttuk viszont a felvételeken velem együtt mennyi vendég könnyezte
meg. Ahogy a polgári szertartás után úgy ekkor is rizsdobálás volt a kapuban.
Készítettem pici kis rizsbatyukat a koszorús pároknak. Gyönyörű szeptemberi
délután volt, így az egybekelésünk után az étterembe nyitott fiákerrel tudtunk
menni. A lakodalom helyszínén a vendégeket és minket pezsgős köszöntés
várt. A rövid délutáni pihenőben készült néhány „beállított” fénykép rólunk a
Hotel előtti parkban. Majd tánc, mennyei finom vacsora (amikor főzni kell és
éhes vagyok, mindig visszasírom) és még több tánc. Végig mulattuk az egész
estét. Felfoghatatlan milyen hamar eljött a tortavágás ideje. Utána csokordobás
következett, (csodával határos módon nem szakítottam le a mennyezet
díszítését. Eltűnt a csokor a fényfüzérek között, aztán gond nélkül leesett)
majd egy kis játék. Röpke tánc után pedig a gyertyafénykeringő a Moon River
dallamaira. Később visszatérhettem, mint takaros menyecske pártában és piros
csizmában. Bevallom a rövid ruhámat is nagyon élveztem. Kínálgató kosaramat
magam díszítgettem, melyben ott pihent stílusosan a sok Mozart kugli, ugyanis
esküvőnk után három nappal mi hárman Salzburgba (Mozart szülővárosába)
költöztünk. A hihetetlen nagy hangulat nem is akart véget érni, táncoltunk,
mulattunk ameddig csak volt kivel… Végül fél nyolckor sikerült ágyba kerülni.
Másnap délután kicsit fáradtan elmentünk a fotósunkkal Buknicz Timivel az
aracsi pusztatemplomhoz. A templom a 13. század első harmadában épült.
Egyik legkorábbi építészeti emlék a Vajdaságban. Mért a pusztatemplom lett
a helyszín??? Mert úgy gondolom, ha valamiről odafent eldöntik, hogy állnia
kell… az állni fog! Kibír megannyi csapást, háborúkat és pusztítást. Idővel
méltóságteljes lesz és békét sugárzó. Ha a házasságunk ilyen alapokra került,
mint amilyenen a templom áll, akkor nem lehet, nem lesz baj. Az ott készült
képek erre emlékeztetnek és arra is, hogy honnan indultunk el.
Szívből kívánok minden esküvőre készülő menyasszonynak igazán boldog
Nagy Napot. Olyan jó és szerető férjet, amilyen nekem adatott. Egy szóval sem
állítom, hogy mindig könnyedén és mosolyogva csiszolódunk. De ilyenkor sokat
nézem a képeket és a mosoly az arcunkon emlékeztet, ki vagyunk… "
„… tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom…”
És még...egy kis slideshow!!! :) -
https://www.youtube.com/watch?v=kri9_m4e534&feature=player_embedded
https://www.youtube.com/watch?v=5Ic5Atoav0E&feature=player_embedded
Nagyon szépen köszönöm a lelkesedést, amivel fogadtátok a levelem. :)
Külön köszönöm ezt a sok gyönyörű szép képet, imádom mindet!!! :)
Továbbra is sok boldogságot kívánok nektek!
