szívesen megjelentetném történetüket a blogom hasábjain. :)
Szerencsém volt, mert Dóri vevő volt a blogbejegyzésre és hamarosan meg is érkezett tőle a várva várt e-mail.
Dóri levele:
"Egy verőfényes január 11.-én, délután beültünk a PublicPubba, majd felsétáltunk a Várba és egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy egymásra találtunk.
Kevesebb, mint 15 hónap múlva, megint felsétáltunk a Várba, de akkor már egy gyűrű is lapult Áron zsebében (erről persze én mit sem sejtettem); megkérte a kezemet, én pedig igent mondtam.
Egy verőfényes január 11.-én, két évvel a PublicPubos kávéházi délutánt követően a monori anyakönyvvezető a szűk család jelenlétében Magyarország Családjogi Törvénye alapján házastársaknak nyilvánított bennünket.
A lényeg számunkra, a templomi esküvő július 6.-án volt a Deák téri evangélikus templomban, a lagzi pedig a templom melletti Gimnázium dísztermében, amit kávéház hangulatúra varázsoltunk.
A Deák téri Evangélikus Gimnázium dísztermének a befogadóképessége sajnos véges, úgyhogy akármennyire is szerettük volna, nem tudtunk mindenkit meghívni a lagziba.
Amikor a lakodalom szervezésének nekiláttunk, igen gyorsan szembesültünk két ténnyel, az egyik örvendetes - a másik meg nem annyira. Jó sok barátunk van - ez az örvendetes tény, a kevésbé örvendetes, pedig az, hogy az anyagi kereteink kissé szűkösek. Nem kis dilemmát jelentett ez a helyzet. Hosszas tanakodás után arra jutottunk; ahhoz, hogy a vendég is jól lakjon és a hangulat is megmaradjon, valamint a létszámot se kelljen drasztikusan csökkenteni, ahhoz "batyubálosítani" kell a lagzit, azaz minden kedves vacsoravendéget arra kértünk, hogy ne ajándékkal, hanem valami étellel, itallal érkezzen. Biztosak voltunk benne, hogy a "batyukból" az asztalokra kerülő étkek felérnek majd egy kulináris seregszemlével. Bíztunk benne, hogy finom ételek és italok mellé jó hangulat is lesz, mert ez a lényeg, no de ha sok kedves, jó fej barát van egy helyen akkor prognosztizálható a remek hangulat.
Így is lett. :)
Mindenféle dekorációt saját kezűleg készítettünk -egyrészt egyedi lett, másrészt nagyon élveztük.
A ruhám sellő fazonú volt, amit nászajándékba kaptam egy kedves divattervező barátomtól.
A csokor, a smink és a haj szintén nászajándék volt, amit jófej barátoknak köszönhetünk.
A csokromban David Austin-rózsák voltak.
A hajam nagyon egyszerűen készült el, az akkor nagyon divatos és egyszerű halszálka-fonásban volt. Kontyban nem tudtam volna elképzelni magam, de a meleg nyári időre tekintettel leengedve sem lehetett, ezért ez tűnt a "legszellősebb" megoldásnak.
A koszorúslányokkal azt beszéltük meg, hogy bézs vagy púder színű ruhát válasszanak maguknak, ennyi volt a kikötés.
A kreatív fotózást sikerült abba a kávézóba szervezni, ahol először randevúztunk.
Minden úgy sikerült, ahogyan nagyjából elképzeltük, a násznép és mi is jól éreztük magunkat -azt leszámítva, hogy mi ketten nem ettünk sokat (nekem egy sushi elég volt egész estére :) ). Mindenkinek azt tudom ajánlani, hogy bár nehéz megúszni idegeskedés nélkül egy esküvőt, de mindezzel együtt megéri és érdemes.
Amit itt is a legfontosabbnak tartok, hogy figyeljünk oda egymásra."
Takács Dóri
Fotós: Kondella Misi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése