Bogi&Gabi lakodalma a Vajdaságban

Boginak én írtam egy levelet, miszerint szívesen írnék róluk ha megengedik ezt nekem.
Megengedték. :)
Úgy akadtam rájuk, hogy Bogi kedveli a facebook oldalamat és sokszor like-olja a képeimet, ezért egyszer kíváncsiságból megnéztem ki is Ő és láttam pár esküvői fotójukat. :)

Mint azt bizonyára látni fogjátok, Bogi nagyon szívesen mesél a Nagy Napjukról és minden részletbe örömmel beavat minket.
Hosszú lesz, de remélem ti is úgy fogjátok szeretni ezt a "mesét", ahogyan én! :)

Bogi levele:

"Megismerkedés:

A Mi történetünk ott kezdődött, hogy 14 évesen ismertem meg a Gabimat a sulim előtt,Ő akkor volt 19.

November 6-a volt. Rá 1 napra, ismét ott volt, de ekkor már hozzám jött, elém...elmentünk egy kávézóba és olyan gyorsan történt minden, fiatalok voltunk, lázadók is.

9 hónap után összeköltöztünk első közös albérletünkbe.

Igen, 14 évesen. Igen, volt baj belőle nem kevés a szülők részéről, de harcoltunk nagyon nagyon sokáig, hogy a kapcsolatunk elfogadott legyen. Nagyon nehezen jöttünk ki a pénzből, mert csak Gabim volt keresőképes, én suliba jártam és mellette gyakorlatra is és így azért 1 fizetésből fenntartani mindent nem volt könnyű.

Az álomesküvő még sokáig álom is maradt.

Jöttek sorban a sikertelen külföldi munkalehetőségek, mígnem egy belga munka biztosnak tűnt, mint legvégső mentőöv. Belekapaszkodott a Gabim és elment.

Én maradtam, mert nekem még a sulim nem volt befejezve.

Elment,és 8 hetente jött haza de volt, hogy 10, de a leghosszabb idő a 11 hét volt.

2 évig csináltuk így, Ő Belgiumban, én Szegeden. Fizetett mindent ott is,itthon is nekem, félrerakni viszont nem tudtunk, ez sem volt könnyű helyzet. Végre eljött a suli vége és ekkor történt meg az első nagy dolog. A ballagásomat egybekötöttük az eljegyzéssel.

Mivel Ő ugye kint volt, mindent szinte én szerveztem meg, szóval romantikus meglepinek kicsit sem volt mondható, de ettől eltekintve szerintem nagyon szép volt és mindenki nagyon jól érezte magát.
Mikor délelőtt a ballagás lezajlott utána gyors haza mentünk átöltözni és családtagjaimmal karöltve mentünk is a lefoglalt terembe. Akkor már ott voltak a zenészek és mindenki sürgött forgott - a pincérek is tették a dolgukat, nagyon izgultam.A Gabimék később jöttek, így volt megbeszélve - mintha a lányos házhoz jönnének, lánykérőbe.
Mikor megérkeztek, Gabim egyik kedves barátja mondott egy verset amivel engedélyt kért Édesapámtól, hogy beléphessenek a "házba". Amikor bejöttek Gabim mondott egy verset Édesanyámnak, amivel megkérte a kezem.

A vers vége már nekem szólt és a válasz persze IGEN volt.

Ezután koccintás, vacsora, hejehuja, jó buli volt nagyon - olyan hajnal 3-4 körül ért véget.

Ezután még mindig nem úgy alakultak a dolgok, hogy kiköltözhessek, de tudtuk:

ami késik, nem múlik...

2010 tavaszán ültem először repülőre és a hátam mögött hagytam az eddigi életemet, mentem utána...
Nagyon nagyon nagyon nehéz volt akkor és bár boldog voltam, hogy végre együtt leszünk, de hát nagyon nagy fájdalom ült a mellkasomra és jó sokáig is éreztem ezt, kicsit depresszióba estem, de túléltem ezt is.

Lakodalom:

Ami kilendített a depiből az pedig az esküvőszervezés volt.

Nem nagyon tudtam az elején, hogy mekkora fába is vágom a fejszém, de a legnehezebb az volt, hogy Belgiumból, 1600 km-ről szervezzek egy 200 fős lakodalmat.

Fokozatosan jöttem rá a súlyára, hogy mekkora feladat is ez. Néha az őrületbe kergetett,de annyi boldogságot is okozott, hogy imádtam minden szabadidőmet ezzel eltölteni.

Adódott egy kis probléma a történetben, hogy a Belga állam csak EU-s házassági anyakönyvi kivonatot fogad el...ez azért volt probléma, mert Mi Szerbiában szerettük volna tartani a lakodalmunkat, 2 okból is:

először mert sokkal olcsóbban jövünk ki, másodsorban pedig - mert ott születtem, odavalósi vagyok,Vajdasági Magyar vagyok.

Ekkor jött az az ötlet, hogy hát akkor a polgári legyen Szegeden, télen ha haza megyünk, szűk családi körben, az egyházit meg a nagy lakodalmat pedig tartsuk meg nyáron Szerbiában.

Így is lett.

Nem kerítettünk nagy feneket a polgárinknak, 2010.december 18-a volt, hatalmas pelyhekben hullott a hó.

Siettem korán reggel a fodrászhoz, a sminkes is oda jött és idő hiányában a ruhát is ott kaptam magamra, taxi rendel és már verettünk is kemény 30-al a nagy hóesésben....rettenet hideg volt, nagyon fáztam...

Odaértünk nagy nehezen a városházára és felmentünk Anyával a váróba, ahol már ott volt Gabi, a fotós, a videós és a tanúk is. Csak én késtem, pedig nem szokásom. :)

Kicsit még várakoztunk, míg gyűltek a vendégek és mikor 11 óra lett szóltak, hogy mehetünk ha halljuk a bevonuló zenét.

Hallottuk, mentünk. Mindenki minket nézett, az idősebbek sírtak, mások mosolyogtak, én meg csak vigyorogtam mint a tejbetök,a bevonuláskor nem néztem ki a vendégekre, mert akkor tuti én is elpityeredtem volna.

A ceremónia szép volt, rövid, tömör. Benne volt aminek benne kellett, hogy legyen.

Persze volt baki is, Gabimnak csontos az ujja, ezért nem ment rá a gyűrű - nekem meg duci és azért nem. Vicces volt . :)
Miután lezajlott az esküvő, egy halászcsárdába mentünk ebédelni, tényleg csak a szűk család,vidám órák voltak. Nevettünk, finomakat ettünk, beszélgettünk. 

Este már fejfájás gyötört a sok fejembe szúrt hullámcsat miatt, ez a nap is eltelt lassan...

Míg otthon voltunk decemberben lefoglaltuk a legfontosabbakat a nyári lagzihoz, elkezdtem készíteni a 200 főre való mindenféle nyavalyát a szalvétagyűrűktől kezdve a keringőgyertyán át a koszorúslányok sziromszóró kosárkájukig, szóval elkezdtem a számomra legjobb időtöltéssel járó dolgokat csinálgatni.
Az első és legfontosabb volt, hogy a pappal mindent lebeszéljünk ami szükséges, másodsorban pedig a lakodalmas terem, a zenészek, a ruháink és a dekoros...mind mind elbírtuk intézni hála az égnek,és mind az lett akit-amit szerettünk volna.
A szünidő letelt, visszautaztunk Belgiumba és szerveztem tovább a dolgokat, mert hát azért volt mit:

a fotóst, a videóst, a meghívókat, a szállást, ahol a vendégeink alhatnak majd, a nagy taxit - aki hozza majd a vendégeket és még 1000 dolog kavargott nap mint nap a fejemben, hogy minden klappoljon és mindenkinek megfeleljen minden.
Legközelebb márciusban utaztam haza, hogy a meghívókat szétoszthassam.

Mindenkinek nagyon tetszett, persze nekem is:

pausz papír volt, rózsaszín betűkkel és inda mintákkal, kis dobozkában. Meglepően csudás kis meghívó volt. Mindenki nagyon örült neki és nagyon várta mindenki a júliust.
Visszautaztam Belgiumba a szerelmemhez, telt az idő de olyan lassan, hogy azt hittem sosem lesz június. 

Anyával hamarabb haza repültünk, hogy tudjuk intézni a sok sok dolgot ami ránk várt.
Innentől kezdtem azt érezni, hogy már nagyon itt van a nyakunkon, nagyon próbáltam mindent a lehető legjobban kihozni a dolgokból, agyban nagyon ott kellett lennem, mert más nem nagyon látta át a dolgokat, így csak is magamra hagyatkozhattam.

Féltem nem lesz elég a 2 hónap, hogy mindent elintézzünk anyával ami még függőben van.
De elég volt, sikerült minden. Talán voltak pillanatok amikor azt mondtam, feladom - de nem tettem, hisz annyira, de annyira vártam már ezt az egészet. Muszáj volt összekaparni magam, 1 éve dolgoztam ezen a "projekten", nehogy már a célnál adjam fel.

Gabim, Apum és Tesóm 2 héttel a lagzi előtt repültek haza utánunk, de mi csajok addigra már mindent elintéztünk, csak a ruháikat kellett megvenni, illetve hát a Vőlegénynek próbára menni, hogy ráigazítsák.
Egy héttel a lagzi előtt leptek meg a csajok a leánybúcsúval, készültek sok meglepetéssel, játékkal. 
Egy rom kocsmában volt tartva, sok sok egyetemistával, szóval volt kivel a játékokat megcsinálni, sajnos a szabadtéri játékokat nem vittük véghez, mert szakadt az eső, de így is emlékezetes minden pillanata a fütyis tortával együtt. :)
Mikor már jól "állt" mindenki átmentünk az egyik szórakozó helyre, nagyon szuper buli volt: táncoltunk, nevettünk - hatalmas volt, mindenkinek ilyen feledhetetlen leánybúcsút kívánok, mint az enyém volt.
Rákövetkező pénteken már nagyon éreztem a súlyát a dolognak, hisz megérkeztek a taxival a Magyarországi vendégek:
a barátnőim és sokan, akik ha szombat reggel jöttek volna már késő lett volna, nekik szerepük volt szombaton időben, így már pénteken odautaztattam őket a célba és hát a péntek este sem volt unalmas.
Mentünk gyónni, mikor visszaértünk a szállásra a többiekhez, vacsoráztunk és nekiindultunk a városnak gyalog,f elszalagoztuk az oszlopokat, az útba eső fákat és mindent amit értünk, jelezve az utat a lakodalmas terem felé a szombaton érkezőknek.
Közben én elmentem új asszony ruha próbára is, mert hát még nem volt kész, mert amit Szegeden varrattam azt annyira elszabták, hogy hordhatatlan volt. 
Próba nélkül elhoztam és csak otthon vettem észre, hogy ez nem lesz jó így...tehát csütörtök este irány a szabó, feladata az volt, hogy 1 nap alatt alkosson olyat ami hordható, már nem érdekelt akkor, hogy milyen meg mittom én, csak legyen valamim ami hordható!!!
Mikor kész voltunk a város felszalagozásával és vissza értünk a szállóra, akkor Hajni a fodrász barátnőm még berakta a hajam, beszárította. Utána zuhany és lefeküdtem, mert nagyon elnyúlt a nap, de tudtam már nem sokára kelnem is kell.
Mikor nagy nehezen hajnali 1 óra felé elaludtam volna hallottam, hogy az eső kopog a párkányon, na ekkor olyan ideg állt a gyomromba, hogy még egy óráig forgolódtam, míg nagy nehezen elaludtam...de 5 kor már pittyegett is az a fránya telefon jelezvén, hogy ébresztő: nagy nap a mai (2011. július 30.)!!! 

Lezuhanyoztam,ha jól emlékszem kávéztam is, pedig nem szoktam, de akkor nagyon kellett az energia.
6-ig tébláboltam és átmentem a szomszéd szobába Hajnihoz, hogy kezdődik a nap.
Persze az eső szakadt, én meg letört voltam, hogy hát így hogyan lesz kültéri fotózás?!
Hajni elkezdte a hajam ,közben megjött Józsi a fotós és a videós is jött vele.
Elkezdődött az a nap, amiről talán kiskora óta álmodik az ember lánya - elképzeli, de átélni még abban a pillanatban sem nagyon tudja amikor benne van, felfoghatatlan volt....
Készültem, készült a hajam, a sminkem. Közben be-be jöttek a koszorús lányok megcsodálni vagy a kérdéseikkel traktálni, ami akkor ott egy kicsit zavaró volt, de most már csak mosolygok rajta, hogy mennyire jó is volt, akkor és ott...
Közben a vőlegény már réges-rég kész volt, hát jól van, nyilván nem készülhet tovább mint egy menyasszony, de míg én öltöztem, Ő már lent beszélgetett ott mindenkivel: a koszorúsokkal meg hát akik már kész voltak és csak engem vártak.
Egyszer csak nagy zajra, pata kopogásra lettünk figyelmesek.
Beparkolt az udvarba két kocsi az elejükön 2-2 lóval díszített lovas kocsik voltak, ez egy ajándék volt nekünk Apukám Testvérééktől. Ezekkel mentünk aztán a fotózási helyszínekre, a nap egyik legnagyobb élménye volt.
Közben megérkeztek a lányok kardíszei, amik élővirágból készültek, a párjaik kitűzői, a csokrom és Gabi kitűzője is.
Készen lettem, mindenki kész lett és lent vártak az udvaron.
Lementem és mindenki tapsviharban tört ki, Gabi szeme meg csillogott...

Akkor és ott egy pillanatra, egy csók erejéig megállt az idő körülöttünk, meghatódva nyitottam ki a szemem. :)

A nap ekkor már 1000 ágra sütött, a szél ugyan fújdogált, de megnyugodva indultunk neki a fotózásnak.

Én az egyik kocsin, oldalamon egy kis koszi lánnyal, Gabi a másik kocsin, nála elfért 2 csajszi is.

A többiek - a nagy koszorúslányok a párjaikkal autókba zsúfolódva jöttek utánunk és mentünk az első fotózási helyszínünkre a magyarkanizsai Tisza partra.

Itt leginkább csoportos fotókat csináltunk, mindenki rajta, pózolós, levegőbe ugrós, vőlegényszéttépős, menyasszonyimádós fotók lettek.

A második helyszínünk a park volt, itt is velünk voltak még a koszorúsok, közös képek is lettek, de itt már készültek romos épületes kreatív fotók rólunk.

Itt kezdett el melegedni az idő. Mire itt végeztünk már nagyon nehéz volt a ruha, nagy abroncs, vastag tüll rétegek és a fűző sem egy kényelmes viselet, de nem adtam fel, hisz a nap még csak akkor kezdődött!!
A harmadik helyszínünkre már csak ketten mentünk, a vasútállomás volt az. Hát nem egy luxus épületet kell elképzelni, de pont ezért tetszett ez a helyszín is, romos volt, lelakott.

Azt hittük lakatlan ezért be is merészkedtünk, mert volt bent egy fa csigalépcső, gondoltuk jó képek készülnek majd itt is. 

Tévedtünk a téren, hogy azt gondoltuk lakatlan, mert kijött egy idős nénike, de mikor meglátta, hogy minket fotóznak, nagyon megörült és mondta, hogyha esküvői fotózás van, akkor annak nagyon örül. :)

Csináltunk még a síneknél is fotókat, majd már a kifulladás szélén elindultunk a lakodalmas házba, a Lonti terembe. Odaérve már a bejárat előtt kint az utcán hallottuk, hogy a zenészek már hangolnak és a koszilányok is ott voltak már, mert mondtam nekik, hogy idejében legyenek ott, még vendégvárás előtt, mert Ők tűzik majd a vendégkitűzőket.
Mikor beléptünk a terembe a lélegzetem is elállt, lenyűgözött a látvány, nagyon szép volt minden.

A mennyezeten fényfüzér futott, az oszlopokat lelógó gömbök díszítették amikben orchidea volt, az asztalokon az általam készített szalvétagyűrűk és köszönetajándékok díszelegtek, a vázákban ágak voltak, arról is az orchideás gömbök lógtak.

De voltak gömbvázák is, abban is virág csurig vízzel, a tetején úszógyertyák.

Mindent a rózsaszín-barna kombinációja színesített, a főasztalnál a hátterünkön ágak és rajta a kedvenc közös fotóink és itt is fényfüzérek lógtak....nem tudom szavakkal úgy vissza adni, mint amilyen gyönyörű is volt valójában.

A terem nagy volt, hosszú asztalokkal szépen megterítve, illatoztak a fincsi rétesek, pogácsák, apró sütemények.
Mikor eljött az idő elkezdtek a vendégek jönni ,a zenészek ekkor már természetesen adták a hangulatot, a vőfély minden érkező családot odavezetett hozzánk a főasztalhoz, üdvözöltük - egy itallal kínáltuk és helyet foglaltattunk Velük.

Így ment ez addig míg meg nem érkezett mindenki aki el akart jönni. Nálunk a Vajdaságban már ekkor elkezdődik a lakodalom, két érkező vendég között olykor el is jártunk egy csárdást.

Mikor már annyi volt az idő, akkor a Vőlegényem felől az egyik koszorúslány egy verssel "elhozta" nekem a csokromat (mintha a Vőlegény küldte volna, mert régen az volt a szokás, hogy a fiús háznál és a lányos háznál is volt sátor állítva és mind két helyen volt lakodalom egy időben), szóval Anita koszorúslány hozta a menyasszonyi csokrot, mikor átvettem akkor én is "útnak indítottam" az én koszorúslányaim közül egyet és Ő is verselve adta át Gabimnak a Vőlegény kitűzőjét.

Nem sok idővel ezután a vőfély bejelentette, hogy indulunk a templomba, jött a búcsúztató.

A vőfély beszélt ,mi búcsúztunk könnyes szemmel és végig hallgattuk a nótát, amit Mi kértünk a szüleinknek és elindult a gyalogos menet a templomba. Nem volt olyan messze, talán 600-700 m-re a lakodalmas teremtől, de lassan mentünk és közben olyan felhők vonultak felettünk, hogy azt hittük nem érünk oda szárazon az esküvőre. A szomszéd falut szétáztatta a zivatar, de mi sem úsztuk meg, talán egy fél perces szitálás elérte a fejünk legtetejét, de nagyobb volt az ijedtség mint maga a dolog.

Odaértünk szárazon a templomba. 

A mise nagyon szép volt, nem volt túl hosszú, de rövid sem, épp kibírható volt mindenki számára. De az Atya nagyon vicces hangulatában volt, nem volt megható szertartás, de lehet nem is baj, jó volt úgy ahogy volt, egy dolgon változtatnék ha lehetne ,hogy a város másik templomában csinálnám, ami nagyobb, mert mikor apa kísért az oltárhoz a nagy abroncsos ruhámmal alig fértünk el a padsorok között és sorban borítottam fel a ruhámmal a gyertyákat tartó vázákat :S Nem tört el egy sem, vicces volt ez is.
A padokban a vendégek számára raktunk ki pohárkákba adagolt rizst, papír tölcsérekbe rózsaszirmokat és buborékfújót is egy kis cédulával, hogy ha kiértünk akkor legyenek szívesek ránk zúdítani, de ezt nem sikerült a gyakorlatban megoldaniuk.

Szegény Atya, szerintem még az oltárnál is a rizs szemeket söprögette .
Fogadtuk a gratulációkat és ezután a fényképezés jött a templomkertben a vendégekkel.

Mikor ezen is túlestünk, újra kettes sorba rendeződve visszaindultunk a lakodalmas terembe, hogy kezdetét vehesse a reggelig tartó mulatozás.

Anyáék és Anyósék előre mentek, mert nekik ott kellett minket várniuk az ajtó előtt, hogy üdvözöljenek bennünket, anyósomtól kaptam egy gyertyát, ami körbe volt rakva virágokkal, később ezzel a gyertyával keringőztünk ki a teremből, na de nem rohanok ennyire előre a történetben.

Mikor odaértünk és megtörtént az üdvözlés és a koccintás, ott a bejárat előtt az utcán kellett az első csárdást eljárnunk, hogy lássák a kíváncsiskodók az új asszonyt, ez is szokás ott.

A pincérek ekkor körbekínálták a kíváncsiskodókat akik eljöttek megnézni minket -sütikkel, pogácsákkal, míg mi roptuk a kör közepén egy jó darabig.

A végén már nagyon nagyon melegem volt, épp jókor lett vége a zenének.

Bementünk a terembe, kicsit itt volt időnk megpihenni, mert a vendégek nagy része ekkor haza szaladt vagy a szállóra lezuhanyozni, átöltözni, nagyon irigyeltem akkor őket, bármennyire is imádtam a ruhámat.

Míg a nagyja oda volt a maradék vendégekkel beszélgettem pár szót és ekkor volt alkalmam megkóstolni a csoki kutakból ömlő isteni fincsi csokit, gyümölcsök és pillecukor volt ízlésesen tálalva hozzá, az asztal másik felében pedig egy terülj-terülj asztalkám cukorka bár volt, hát gondolom nem kell elregélnem, hogy mekkora sikere volt mind kettőnek és nem csak a gyerekek körében! :)

Mikor viszonylag már mindenki vissza érkezett elkezdődött egy tánc zuhatag, nagyon nagyon kezdett a hangulat olyan lenni mint amit szerettem volna, de ezt keresztbe szakította Anyósom testvérének a rosszulléte.

A hangfalak között táncolt mezítláb, mikor a pacemakerje leverte a lábáról, kiütötte. Állítólag a hanghullámok bezavartak a ketyeréjének és ezért lett rosszul. 

Itt jött egy órás műmosolygós, aggódós, de közben táncolós időszak mikor mindenki ott volt akinek ott kellett lennie az Irén körül, míg ki nem jött a mentő.

Csak Mi ketten Gabival nem, mert úgy gondoltuk nem tehetjük meg azt a többi százvalahány vendéggel, hogy otthagyjuk őket mikor értünk, miattunk jöttek el. Irént meg úgy is ápolják, megteszik a körülötte lévők a lehető legtöbbet, gondoltuk mi. Persze aztán a hátunk mögött ez nem úgy volt mint gondoltuk, mert azóta is visszahalljuk, hogy mekkora szemetek vagyunk, hogy ki sem mentünk megnézni, hogy mi lett....hát sajnálom utólag, de ekkor így láttuk helyesnek.

Irénnek azóta sincs semmi baja, jól van, de akkor ott neki és a férjének véget ért az este.

Ez a dolog olyan 1-1,5 órát vett ki az emberekből, mire sikerült nagy nehezen visszarázódnia mindenkinek abba a miliőbe amiért is ott voltunk aznap.

A vacsora közben szép lassú számokat húztak a zenészek, imádtam.

A leves után jött egy meglepi, az unokaöcsém tizenakárhány éve néptáncol és 4 másik barátjával 2 kis rövid táncot adtak elő nekünk és vendégeinknek, nagyon nagy sikere volt, lenyűgöző volt - főleg a 2. előadásuk mikor zenei aláfestés nélkül, csakis a lábaikkal és a kezeikkel tapsoltak, verték a ritmust rendesen. Nagyon jó volt.

Ezután jött a pörkölt tálalása és közben alattomos módon lelopták a cipőmet, ellenkezni sem tudtam, mert lefogtak. Két tettes volt, megkapták a büntetésük rendesen.

Először a vőfély a násznagynékat bűntette meg, mert nem vigyáztak eléggé az uraikra akiknek az volt a dolguk, hogy rám vigyázzanak ,hogy ne történjen cipőlopás.

A násznagynék büntetése az volt, hogy egy lapos tányérból kellett úgy kiinniuk 2 deci üdítőt úgy, hogy nem folyhat ki a tányérból az itóka. Egyik násznagyné emelte a tányért ,a másik szívószállal próbálkozott - hát egyik sem volt túl jó ötlet, de végül sikerült nekik.

Ezután a násznagyokat bűntette meg a vőfély, mert nem őrizték a cipőmet kellő módon.

A megmaradt cipőmből kellett sört inniuk. Teljesítették a feladatot.

Utána a Vőlegényt bűntették csak, hogy ne lógjon ki a sorból Ő sem, neki foggal kellett az én harisnya kötőmet lehúzni a combomról, sikerült. :)

Majd én jöttem a sorban: a szoknyám alá kellett rejtenem a Vőlegényt és megtenni vele 10 lépést úgy, hogy nem látszódhat ki az abroncs alól!!! Sikerült!!!

Végül jött a rablók büntetése amit a vőlegény szabott ki rájuk, az pediglen az volt, hogy amit elraboltak cipőt abból kell, hogy igyanak fejenként egy húzóra 2 deci pálinkát!!! Sikerült nekik!!!

Na de mikor hatott nekik a pálinka maguk is megbánták, hogy elrabolták a cipőmet!!! Jó móka volt. Ezek után tálalták a sülteket - volt aki evett, de a vendégek java részét ekkor már nem lehetett a székhez kötni, csak táncoltunk és táncoltunk és táncoltunk jó sokáig, egészen addig míg a vőfély be nem tolta a tortát ami a vártnál sokkal de sokkal szebb lett.

Imádtuk, a tetején a dísszel - ami annyira mi voltunk, szebbet elképzelni sem tudtunk volna.

Gyönyörű volt szerintünk és a nagyja el is fogyott, hiába volt 5 szintes és hiába volt édességes asztal még pluszban más torta szeletek is szervírozva, meg rétes meg miegymás, a menyasszonyi tortából szerintem nincs olyan aki ne evett volna.
Nem sokra rá következett a gyertyafény keringő ami nálunk annyiból áll, hogy a főasztalnál kezdődik két oldalt egy egy gyertyasor és ki keringőzünk szerelmesen kettecskén és magunk mögött hagyjuk az égő gyertyasorokat.

Ekkor jött az, hogy végre megszabadulhattam a ruhától, végre levegőt érezhetett a bőröm, annyira de annyira jó volt, meztelenül rohangáltam vagy negyed óráig és élveztem, hogy kapok levegőt.

Hozta Anya az új ember inget és új asszony ruhát - ami bizony elkészült 1,5 nap alatt és mehettünk is vissza az őrjöngő, tomboló, mulató vendégeink közé, akik kicsit sem unatkoztak míg mi oda voltunk átöltözni.

Gabim kint maradt az ajtón kívül, engem bevezetett a vőfély és kezdetét vette az új asszony tánc.

Táncoltattak, pergettek, forgattak - már a világ is forgott velem, épp idejében berohant Gabi, beledobta a pénztárcáját a kosárba, ahová a vendéges is dobták a "táncdíjat" és elragadott a tömegből s kifutott velem. Majd a vőfély ismét bevezetett, mondta hogyha megszorítja a kezem, fogjam a kosarat a táncdíjjal és szaladjak vele ki. Úgy is lett, belekapaszkodtam és már futottam is, nem volt ideje a násznagyoknak megvédeni a pénzt, elraboltam, gyorsabban mint a szempillantás.

Elrejtettük és visszamentünk a terembe, végig kínáltuk a násznépet sorban asztalról asztalra mentünk, Gabi kínálta a rövid italokat, én egy másik kosárból az édességet és mikor ezzel végeztünk, lezártuk a feladatainkat az napra.

Következhetett a hajnalig tartó dínomdánom.Tartott is vagy hajnal 4-5 ig, már világos volt mikor az autóba beülve elhagytuk a mai napig imádott Lonti termet. 

Amivel nagyon, de nagyon elégedettek vagyunk és örök hála Nekik:

1. Lonti terem:
vendégváráskor:-
- 4 féle ízű frissen sült rétesek
- pogácsa
- sütemények (kb. 6 féle)
- mini szendvicsek
Visszaérve az esküvőről:
- mindaz ami vendégváráskor és mini húsgolyók
Vacsora:
- tyúkhúsleves
- marhapörkölt + köret + káposzta saláta
- vegyes sültes tál + köret
- a menyasszonyi torta ajándék volt a teremtől
- különféle tortaszeletek
Hajnali terítés:
-szerb vegyes sültek, ajvár, mustár
+ az italok, vizek, üdítők, sör, bor, rövid italok (5-6 fajta).
Mindennek az ára fejenként 21€!!! volt. (Na ezért (is) csináltuk a Vajdaságban, mert itallal együtt volt annyi mint Magyarországon csak a legvacakabb helyeken az étel!)

2. Vanessa éjjeli szállás, ahol a vendégek java része és mi is megszálltunk 2 napra.

3. Cseszkó József a fotósunk és az Ő kollégája a videós! Bár akkor még nem voltak túl gyakorlottak de nem bántuk meg, hogy Őket választottuk. Azóta barátság alakult ki közöttünk, mindenképp nyertesei lettünk ennek a dolognak.

4. A ruhák! :)
Aphrodite szalon, Szeged.
Az én ruhám egy Demetrios modell volt, Gabim ruhája egy Wilvorst öltöny - imádtuk! <3

5. A taxisunk nagyon korrekt ember volt, 19 személyes busszal hozta-vitte az embereket vasárnaptól péntekig. 6x tette meg a 40 km-es utat illetve egyszer a reptérre is ment és hozta a belga főnökeinket, akik imádták a hangulatos magyar lakodalmat.

6. A csokiszökőkutak is nagyon beváltak a cukorka bárral egyetemben és a gyerek sarokról nem is beszéltem a beszámolómban, de az is volt és imádták a kölykök, nagy ötlet volt mind!!! :)

7. A vőfélyünket imádtuk, személyes okokból lett Ő, Édesanyámék lakodalmában is Ő volt, később nagynénémékében is és így egyértelmű volt, hogy nálunk is neki kell lennie.

8. A zenekar!
Hatalmas volt a hangulat, mindenféle zenét játszottak,d e leginkább lakodalmast, mulatóst, hisz ilyenek vagyunk mi is, imádunk mulatni...A legviccesebb és legemlékezetesebb zenéjük a Mizu volt. :) Azért volt érdekes, mert egy cigány zenész énekes szájából a Mizut hallani kicsit bizarr, de tombolt a slágerre a tömeg.

9. Az édes-kedves pap Bácsink Laci Atya nagyon király csávó, fiatalos, aranyos, nagy spanunk lett. :)

10. A légből kapott varrónő, aki 1,5 nap alatt tett csodát és lett új asszony ruhám.

11. Hajni barátnőm, aki a hajamat csinálta valamint Blanka barátnőm, aki a sminket készítette és Edina barátnőm, aki a körmeimet reszelte, mind mind szokásukhoz híven tökéletes munkát végeztek. Szép lettem, asszem... :)

Jó tanácsok, avagy amit máshogy csinálnánk:

1. Sajnos, mint fentebb olvashattátok a város kisebbik templomában volt az esküvőnk.
Ha újra csinálnánk a nagy templomban tartanánk egyrészt, hogy az összes vendég le tudjon ülni másrészt, hogy a bevonulás bevonulás ne legyen egy kabaré, ahogy borítom fel a vázákat a ruhámmal, mert apával ketten, de még egyedül sem fértem volna el.

2. Kevesebb dolgot csináltatnék a dekorossal, max a székszoknyákat bérelném tőle és a fényfüzéreket. Csodás volt a dekor amit csinált, de csak első ránézésre...voltak dolgok amiket megbeszéltünk és nem láttam viszont a dekorban. 
Ez csak utólag esett le és a koszorús lányok kardísze már az első fotózási helyszínen darabokra esett... Nagyon sokat fizettünk a mindenhol orchideás, élővirágos dekorációért de megkockáztatom, hogy az ágakat én is bele tudtam volna tenni a vázába....szép volt, de kevesebb volt mint amit vártam, persze az ár az az volt amit megbeszéltünk csak nem ezt vártam az árért cserébe.

3. Bár a meghívóba bele volt írva az elérhetőségünk és egy kis versikébe bele volt foglalva, hogy szóljon aki nem tud eljönni és nem szólt senki, megbíztam bennük és nem hívogattam senkit, hogy kérdezzem jön-e vagy sem.
Bánom a mai napig, mert 58 személy nem jött el akire számoltunk, nem csak az étel&ital miatt, hanem szállást is kért egynéhány és persze a taxit is kérte, ez mind mind kidobott pénz lett....58 személy....mondhatom gyönyörű volt mikor 2 sor asztal üresen pangott.
A mai napig nem hívtak, de még annyit sem mondtak, hogy kukk vagy bakk...semmi....

4. A varrónő!!!
3 koszorúslányom ruháját varrta + a fiúk nyakkendőjét és az én új asszony ruhámat, na és Gabim új ember ingét.
A nyakkendőkön nem tudott mit elcseszni, a 3 lány ruhája közül 2-nek szintén el volt szabva, a 3.is csak azért volt passzentos, mert fűzős volt a felső. Az ing jó lett, de az én ruhám hordhatatlan volt, újat kellett varratni 1,5 nap alatt (másik varrónővel)."

Bogi

Polgári szertartás

Bogi készülődése

Gábor készülődése

Dekoráció

Képek a Parkban

Tisza-parti képek

Képek a Vasútnál

Búcsúztató és esküvő

Lakodalom

Fotós: Cseszkó József

Ki kell írnom magamból, hogy nagyon imádtam ezt az elmesélést összeállítani és szerkesztgetni, mert Bogi is nagyon sokat foglalkozott vele, hogy úgy adja át a történetüket nekem, ahogyan az volt - egyetlen részletet sem kihagyva vagy elodázva. :)
Remélem nagyon sok ilyen storyt fogok még kapni! ;)
Külön köszönet, az összeállított képkollázsokért,  így rengeteg képet megnézhettek ti is.
Szuper! <3
Örök hála érte nektek Bogi! :)

Továbbra is sok boldogságot kívánok! :)